Idő utazás

A világ megváltozott amióta kihirdették az újabb világ végét.S az a baj hogy most valóban közelgett a vég...Nem tudom hogy mi lesz, de azt látom hogy az emberek kezdenek félni, rettegni.Azt hiszem nem lehetne máshogy megoldani mint hogy valaki vissza mennyen a  múltba.De a  világ legnagyobb emberei azt mondják ez őrültség.Bár mind annyian,minden nap sírva imádkoznak Istenhez,tudják azt is nagyon jól hogy nem tudnánk ezt a földet másképp megmenteni.Most kell az emberiségnek össze fogni.De ha nem állítsuk meg azt amit muszáj,ez a föld őrökre megsemmisül.Egy szóval,felrobban.Kémek hadait,robotok százait tanítottak be arra hogy megvédjék az emberiséget.Köztük engem is.Ha még nem mondtam volna,a nevem Nancy Jane Hemmet. A Jane nevet nagymamám után kaptam,a Nancyt pedig édes anyám után aki belehalt a szülésbe.És mivel apám szerint én vagyok érte a felelős ezért árva házba adott.Majd egy család őrökbe fogadott mikor  öt éves lehettem.Ez egy nagyon elit család volt és el is vártak nem egy dolgot.De én imádom ezt a családot.És mióta apám beszerzett oda ahol ő is dolgozott.Az óta nos,sok minden megváltozott.Valamikor napokig bent vagyok hisz  egyfojtában a munka,munka,munka...Megállás nélkül.Aztán egy nap...
-Nem mehet így tovább!-csap az asztalra a nagy főnök Mr.Becker.-Ha nem találunk ki valamit gyorsan,ez a Föld elfog pusztulni!-mondta ordítva és mindenki egyszerre rázkódott meg a teremben.
-Én mondtam hogy ha vissza menne valamelyik jól képzett ügynök pár emberrel akkor talán sikerülne megállítani  azt hogy a világ vége bekövetkezzen!Nem?-nézek fel az ideges Mr.Becker-re tudom jól hogy őrültségnek tartsa ezt az egészet.De ha egyszer nem próbálunk meg semmit azzal sokkra nem megyünk ez biztos.-Meg hát próba szerencse,nem de?Hisz mindig maga mondja ezt.-mondom vele szemben elég bátran.Eddig nem sokan próbálkoztak vele.Hisz itt mindenki tőle fél a legjobban.
-Nancy,mondtam már hogy ez őrültség lenne!-ordít a képembe idegesen.Ezt már kezdem unni.Komolyan.Majd újra meg szólal.-De ha annyira meg akarsz halni hát tessék!Ott a lehetőség!És mivel ezt te találtad  ki ezért téged küldünk a múltba!-vett rám egy utolsó pillantást,majd elhagyta a tárgyaló termet.Lassan mindenki ki ment a teremből majd mikor azt utolsó ember is elhagyta a termet  az üresség újra ott volt.Édesapám  érdeklődő ám szomorú arcát láttam meg amint haza értem.Tudja hogy én csak azt akarom hogy éljenek.És ha az az ára hogy el kell mennem akkor megyek.Elmenve mellette  rá néztem majd fel mentem.És kivel futottam össze?Hát igen,az én drága kis  Hugómmal.Hiába az hogy nem vagyunk igazi testvérek mindig is úgy álltak hozzám hogy én közéjük tartozok.És én is így érzek.
-Kész a vacsora!-Kiabált fel anyu.Majd mint a megveszekedett csorda rohannunk lefele  Jane-el.
-Én győztem,megint!-ugrál boldogan Jane.Majd nyelvét szokásos módon rám nyújtja.
-Kicsi lány ha   nyelvedet mutogatod,ugye tudod mi lesz a vége?-nézzek rá  gonoszan vigyorogva majd  elkezdtem enni a vacsorám.
A vacsora  alatt nem igen  beszéltünk.Nagyon furcsa volt.És jött is az üzenet:"Holnap reggel 10-kor  az irodai alagsorban..."
Nem szerettek oda menni túl sok ott a gép.De hát ez van.
-Nos akkor én felmegyek lepihenni.-nézek apuékra.-További jó  étvágyat.-állok fel majd utoljára vissza pillantva fel megyek az emeletre.
A szobámba érve elfogtak a régi emlékek.Amikor ide kerültem.Vagy bármi más.
Imádom ezt az egészet.De holnap már alig hanem  már nem leszek itt.
Körbe nézve  újra és újra a szobámban egyre több emlék jött elő.Majd az ágyra dőlve a plafont bámulva  lassacskán elaludtam.
Reggel az ébresztő hangos csengése zavart fel álmomból.Fáradtan ültem fel az ágyon majd fejemet fogva  kikászálódtam az ágyamból.Nem soká apu mellé beszállva a kocsiba  elindultunk.Majd mikor oda értünk  ő fel én pedig az alagsorba mentem.Le érve   de ahogy végig mentem azon a rideg folyosón,kirázott a hideg.Majd amikor megálltam az ajtó előtt,kettős érzés fogott el.De az érzelmeimet félre kellet tennem,lenyomtam  a kilincset  és bementem.Az elő készítő  csapat már ott van.Ott állnak és engem néznek.Közelebb menve majd megállva a hatalmas gép előtt,ahogy kinyílt az ajtó.Beálltam és már csak azt vettem észre hogy körülöttem sötét van majd vilodzó fények.Majd vakító fény és csend...